A szülők általában örömmel veszik tudomásul, hogy jó étvágyú, jól gyarapszik gyermekük. Sokkal később és sokkal ritkábban fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy kövér, mint azzal, hogy sovány. Öröklődik-e az elhízás? Leegyszerűsítve a kérdést, az elhízás öröklődő

és környezeti hatásokra kialakuló energia-egyensúlyi zavar. Ha az egyik szülő kövér, a gyermekeik 41%-a, ha mindkettő, 78%-a kövér lesz. Sovány szülők gyermekeinek ezzel szemben csak 10%-ánál várható elhízás. Nehéz eldönteni, hogy az elhízásért valamely gén vagy a táplálkozási szokások és az életmód azonossága tehető-e felelőssé. Az öröklődés szerepe mellett szól az a megfigyelés, hogy az egypetéjű ikrek növekedésének üteme, testtömege akkor is hasonló, ha nem együtt nőnek fel. A környezeti tényezők szerepét mutatja viszont, hogy a testtömeg hasonlósága a szülők és az örökbe fogadott gyermekük között is fennáll, s az is tény, hogy a kövér férfiak feleségei is általában kövérek. Az öröklődő és a környezeti tényezők közé nem lehet éles vonalat húzni, mert a gyermek életmódját, táplálkozási szokásait, környezetét is a szülei alakítják a saját szokásaiknak megfelelően.

A fejlett országok felnőtt lakosságában a kövérség előfordulási gyakoriságát 40–50%-ra teszik. Bizonyított tény, hogy az elhízás számos felnőttkori betegség, például magas vérnyomás, szív-, érrendszeri- és mozgásszervi megbetegedés, cukorbetegség kialakulásához

vezethet. Joggal merül fel a kérdés, mikor kezdődik az elhízás folyamata, hogyan ismerhetjük fel idejekorán, mit tehetünk kezelése, de főként megelőzése érdekében. Hogyan csapódik le mindez gyermekkorban? Elhízott szülők láttán nem lepődünk meg, ha gyermekük is kövér, nem csoda, nyilván tőlük „örökölte”. Nem vitatható ugyan, hogy az elhízásnak genetikai okai is lehetnek, de a kövér család mégis inkább egyfajta életmódot tükröz, nevezetesen mozgásszegénységet és kalóriadús táplálkozást. Az elhízás ugyanis egyértelműen pozitív kalória egyensúly (több az elfogyasztott mint a felhasznált kalória) tartós fennállása esetén alakul ki. Túlsúlyos családba történő „beleszületés” esetén a gyermek is elindulhat a hízás útján. A megelőzés első lépése, ha a szülők belátják, hogy kövérek, s ez a veszély gyermekükre is leselkedik. Már csecsemőkorban ügyelnek arra, hogy ne hizlalják el túletetéssel a gyermeket...

A gyermekkori elhízás elkerülésére a diéta helyett az egészséges életmód jelenthet megoldást. Ebben az életkorban a szülők felelőssége kifejezetten nagy. A gyermekkori túlsúlyosság kezelésében a legnehezebb talán, hogy nem áll rendelkezésre sok varázsszer, ami a

testsúlyt csökkenti, és nincs még elég belátás a gyermekekben, hogy a késői, de már gyermekkorban elkezdődő szövődmények (érelmeszesedés, 2-es típusú – úgynevezett időskori – diabétesz, magas vérnyomás, légzőszervi gondok, ízületi problémák) kialakulásától való félelem miatt megváltoztassák szokásaikat.

A kisbaba az első életévben fejlődik a legintenzívebben. Fél éves korára duplázza, 1 éves korára megháromszorozza születési súlyát. Kis teste folyamatosan tanul, fejlődik, alakul, amihez megfelelő táplálékokra van szüksége. A babák különbözőképpen fejlődnek. Sokszor

csak nyúlnak, vagy súlyban gyarapodnak. Ettől nem kell meglepődni, ez így normális. Főként a felállást megelőző hónapban, hetekben gyarapszik a baba testtömege, hiszen erőt gyűjt a felálláshoz. Az újabb intenzív gyarapodási szakasz akkor következik, mielőtt a pici elkezd járni. A normális mértékű, folyamatos gyarapodás az egészséges. Minden esetben a baba saját születési súlyát kell figyelembe venni. A 3000 grammal és a 4500 grammal született babák között az első hónapokban jelentős különbség van. 1 éves korára azonban minden egészséges baba eléri a kb. 9-10 kilós súlyt és a 75-76 cm-es magasságot. Az elhízás korán kialakulhat 6-7 hónapos kor között elkezdjük a babát megismertetni a gyümölcsökkel és a főzelékekkel. Ez az első lépés a szilárdabb ételek felé. Fontos, hogy az anyuka ezekben a hónapokban „programozza be” a baba ízlését és étkezési szokásait.