Az elhízással és a túlsúllyal legkönnyebben úgy veheted fel a versenyt, ha a kiváltó okokat szünteted meg. Ismerd meg a legnagyobb csapdákat! Ideje szembenézni a ténnyel: az élet hizlal. Ha csak nem örököltél tökéletes géneket, számos olyan tényező nehezítheti meg

mindennapjaidat, amik, ha nem vigyázol, könnyen elhízáshoz vezethetnek. De nem kell hagynod, hogy a dolgok kicsússzanak a kezeid közül: ha sikerül beazonosítanod a súlytöbbletet okozó problémát, máris megtetted az első lépést a megoldás felé!

A túlsúlyosság és az elhízottság mára világméretű problémává vált. Csupán az európai kontinens országait tekintve a túlsúlyos emberek aránya hozzávetőleg 40%. Hazánkban sem kedvezőbb a helyzet, hiszen a 2001 áprilisában végzett országos lakossági egészségfelmérés

szerint a magyar lakosság fele túlsúlyos vagy elhízott (32,8% illetve 19,5%) . A nők 27,9%-a volt túlsúlyos és 20,4%-a elhízott, ugyanezek az arányok férfiaknál 38,3%, illetve 18,4%. A téma fokozott figyelmet érdemel, hiszen a kövérség a keringési és egyes daganatos betegségek, a cukorbetegség, valamint a csontritkulás kialakulásában, mint független kockázati tényező játszik szerepet. A probléma jelentőségét hangsúlyozva a WHO az elhízást 1998-ban önálló betegséggé nyilvánította. A cukor számos étel és ital élvezeti értékét növeli, ezért feltételezték, hogy a cukor kulcsszerepet játszik az elhízásban. Az elhízás nem csak a táplálkozástól függ, nagy szerepe van a fizikai aktivitás hiányának és az életmenet más összetevőinek.

Korábban a kövér emberek főként a jómódúak közé tartoztak, akiknek még túlzott elhízás esetén sem kellett lemondaniuk az élvezetekről, hiszen ekkor még nem kísérte szégyenérzet az elhízást. A jómód azt is jelentette, hogy meg tudták vásárolni a kövérség miatt szükséges

luxusszolgáltatásokat - például a hordszéket séta, járás helyett. Akkortájt az étkezésről való önkéntes lemondás leggyakrabban vallásos megszállottság következménye volt, remeték, szerzetesek vagy mint Szent Margit esetében, aki aszketikus megszállottsággal a minimum alá szorította táplálékbevitelét. Egyfajta lázadás volt viszont Ferenc József feleségének, Erzsébetnek állandó fogyókúrája. E tekintetben a XX. század étkezési betegségének, az anorexiának volt előfutára. Napjaink fogyókúrái azonban messze nem lázadásból, hanem sokkal inkább konformizmusból akarnak lefogyni, az általános elvárásoknak szeretnének megfelelni.

A fejlett országok felnőtt lakosságában a kövérség előfordulási gyakoriságát 40–50%-ra teszik. Bizonyított tény, hogy az elhízás számos felnőttkori betegség, például magas vérnyomás, szív-, érrendszeri- és mozgásszervi megbetegedés, cukorbetegség kialakulásához

vezethet. Joggal merül fel a kérdés, mikor kezdődik az elhízás folyamata, hogyan ismerhetjük fel idejekorán, mit tehetünk kezelése, de főként megelőzése érdekében. Hogyan csapódik le mindez gyermekkorban? Elhízott szülők láttán nem lepődünk meg, ha gyermekük is kövér, nem csoda, nyilván tőlük „örökölte”. Nem vitatható ugyan, hogy az elhízásnak genetikai okai is lehetnek, de a kövér család mégis inkább egyfajta életmódot tükröz, nevezetesen mozgásszegénységet és kalóriadús táplálkozást. Az elhízás ugyanis egyértelműen pozitív kalória egyensúly (több az elfogyasztott mint a felhasznált kalória) tartós fennállása esetén alakul ki. Túlsúlyos családba történő „beleszületés” esetén a gyermek is elindulhat a hízás útján. A megelőzés első lépése, ha a szülők belátják, hogy kövérek, s ez a veszély gyermekükre is leselkedik. Már csecsemőkorban ügyelnek arra, hogy ne hizlalják el túletetéssel a gyermeket...

A kövérség növeli a rák kockázatát, a kialakult betegségben pedig gyorsítja a daganat növekedését. Legjobb védekezés a haskörfogat „kordában tartása” megfelelő táplálkozással és rendszeres mozgással. Bizonyos esetekben indokolt lehet gyógyszeres kezeléssel

leküzdeni a túlsúlyt. Nem csak a szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelemben, hanem a rákos betegségek kivédéséért is sokat tesz az, aki odafigyel a haskörfogatára: nőknél ennek egészséges maximuma 80cm, férfiaknál 94cm. Itthon a férfiak 56%-a, a nők 49%-a túltáplált. A kóros kövérség (obesitás) a lakosság 17%-át érinti, de becslések szerint ez a szám 2030-ra a 30%-ot is eléri majd - figyelmeztetett Dr. Pap Ákos, az Országos Onkológiai Intézet professzora egy táplálkozási szakembereknek szervezett konferencián.

A test zsír- és izomszövet alakíthatóságának hatása az anyagcserére Akármilyen összetett anyagcsere problémáról legyen is szó, a túlsúly és az elhízás hátterében egy egészen egyszerű jelenség, az energia mérleg felborulása áll, vagyis az energia felvétel többlete az

energia felhasználással szemben. Ebben a folyamatban a zsírszövet a többlet tápanyagot tároló raktárként, míg az izomszövet (elsősorban a vázizmok) az energiát felhasználó és ezáltal az anyagcsere mértékét alapvetően meghatározó szervként működik. A zsírszövet azon túl, hogy befolyással bír a tartalékolt zsír mennyiségére, a vázizomzattal együtt, elsősorban endokrin (belső elválasztású) funkcióján keresztül fontos szerepet játszik a szervezet anyagcsere-egyensúlyának fenntartásában. Feltételezhetően részben a zsírszövet könnyű formálhatóságának köszönhető az a jelenség, hogy e szövet fenotípusa (genetikailag meghatározott, de a körülményektől befolyásolt fizikai megjelenése) dinamikus változásra képes a különböző élettani, kórélettani szituációkban.

Célkitűzés Az elhízással kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások figyelemmel kísérése. Az elhízás kísérő betegségeinek epidemiológiai helyzetének, társadalmi és társadalombiztosítási kihatásainak vizsgálata, az eredmények széles körű ismertetése hazai és

nemzetközi kongresszusok, konferenciák rendezése és irodalmi tevékenység révén, továbbá graduális és postgraduális oktatás formájában. Figyelemkeltés az elhízás veszélyeiről az egészségügyi és az orvostársadalom, valamint a civil szervezetek részére. Együttműködés kialakítása szakmai társaságokkal, fórumokkal és civil szervezetekkel. Közreműködés az egészségügyi kormányzati programok végrehajtásának tudományos és szakmai megalapozásában és végrehajtásában, azok ellenőrzésében. Közreműködés az egész társadalmat érintő egészségügyi programok kidolgozásában és a rehabilitációban.

Dr. Kovács Ferenc A szerző áttekinti az elhízottakon gyakran észlelt mozgásszervi elváltozások kialakulásának összetevôit, elemzi a kövérséggel gyakran társuló anyagcsere-betegségek mozgásszervi vonatkozásait és kitér ezek kezelési stratégiájára. Az elhízás,

mint a leggyakoribb metabolikus betegség számos társuló betegség révén gyakran vezet súlyos állapothoz, esetleg halálos kimenetelhez. A betegek általános állapotának, szocio-ökonomikus státusának fontos része a jó életminôséget biztosító ép mozgásszervi status. A mozgásszervi betegségek morbiditási statisztikájában elfoglalt elôkelô helyük, a betegek életvitelének jelentôs korlátozása, a sikeres fogyókúra egyik alapvetô pillérének - a testmozgásnak - jelentôs korlátozása, egyes betegek operálhatóságának megítélése, valamint költségkihatásai révén érdemelnek figyelmet elsôsorban.

A szív- és érrendszeri, igen veszedelmesnek mondható betegségek kialakulásáért nagyrészt általunk befolyásolható, elkerülhető rizikófaktorok felelősek. Mivel a már kialakult érelváltozások nehezen kezelhetőek, rendkívüli jelentőséget kap a megelőzés, a rizikófaktorok

ismerete és kiküszöbölése. Sajnos azonban olyan tényezők is szerepet játszanak a kórképek kialakulásában, amelyek nem tartoznak a kiküszöbölhető kategóriába. Ilyen például a nemünk, hiszen a nők egészen a menstruáció elmaradásáig hormonális védettséget élveznek ezen betegségcsoport ellen, míg a férfiak sokkal korábban ki vannak téve a veszélynek. Ide sorolhatjuk még az életkort, hiszen ennek előrehaladtával egyre nagyobb a betegség bekövetkezési esélye, és a genetikailag - szüleinktől és egyéb felmenőinktől - örökölt adottságokat, hajlamokat, amelyeken szintén nem áll módunkban változtatni. Szerencsénkre ezektől eltekintve csupa általunk befolyásolható tényezővel találjuk szembe magunkat. Ezek egyik csoportját az életmódbeli vagy az életmódhoz szorosan kapcsolódó tényezők, másik csoportját bizonyos megbetegedések alkotják.

Meglepõ eredményeket tartalmaz az 2003 és 2004 között zajlott OLEF (Országos Lakossági Egészség Felmérés). A vizsgálat megállapította, hogy a cukorból származó energia aránya a férfiak táplálkozásában átlagosan 7,9, a nõkében 8,6 százalék volt, azaz

alacsonyabb értéket mutatott, mint a nemzetközi ajánlások: a napi teljes energiabevitel 10%-ánál kisebbet. Ez az érték az 1992-1994 között zajlott kutatásban 13,8 %, illetve 16,7 % volt, tehát az elmúlt tíz évben a hozzáadott cukorfogyasztás megközelítõen a felére csökkent Magyarországon. Az OLEF-ben a férfiak csaknem 60 %-a, míg a nõk majdnem fele volt túlsúlyos. Ezek az eredmények hasonlóak az 1992-1994 között végzett vizsgálatban. A vizsgálat megerõsíti azokat a vélekedéseket, miszerint a nem megfelelõ táplálkozás mellett többek között a megváltozott – egyre inkább helyhez kötött – életmód, a televíziózásra fordított jelentõs idõ és a testmozgás hiánya befolyásolja nagymértékben az elhízást. A túlsúly megelõzésére fókuszáló programoknak a fizikai aktivitás növelésére, valamint a televíziózás csökkentésére kell fõleg a hangsúlyt helyezni.